10/03/04 És milyenek a felnőttek?

Madalina Rita

Már több posztban foglalkoztunk a tinédzserek médiafogyasztási szokásaival, ami eléggé eltér az USÁ-ban és Európában. Most a felnőttekről jött ki egy kutatás, ami ugyan sokmindenre nem enged következteni Magyarországot illetően, mégis érdekes áttekinteni, mik voltak a tapasztalatok, hiszen némi késéssel és különbséggel ugyan, de nálunk is bekövetkeznek a regisztrált változások.

 
A Pew Internet kifejezetten azt vizsgálta meg 2259 ember megkérdezésével, hogy milyen forrásokból tájékozódnak a felnőtt felhasználók. Ami az online híreket illeti, 75 százaléke-mailben továbbított, illetve közösségi site-okon olvasható posztokban talált híreket olvas el, és 52 százalékuk továbbítja is, amit talált - többnyire ugyanazon a csatornán.
 
Az általános hírfogyasztást tekintve a megkérdezettek 59 százaléka kombinálja az online és az offline forrásokat (ahogyan az várható volt), szám szerint hat helyről gyűjtik be az információkat. 
 
Természetesen a TV a legnépszerűbb hírforrás (78 százalék számára, ráadásul a helyi kiadások), az internet  második helyen van (61 százalék), ezt követi a rádió és az újságok. 
 
Ami meglepő, hogy a kutatásban résztvevőknek csupán 17 százaléka olvassa az olyan nagy, országos lapokat, mint a New York Times vagy a USA Today.
 
Jellemző eredmény még, hogy a mobiltelefon egyre fontosabb eszközzé válik ezen a téren is, a telefontulajdonosok 28 százaléka fogyasztja a híreket ezen a platformon, személyre szabott felületen. 
 
A trend, amelynek kirajzolódását leginkább a média 2.0 elkötelezett hívei várták, egyértelműen kirajzolódik az eredményekből: a hírfogyasztók viszonylag nagy része, 37 százalék résztvesz a hírgyártás folyamatában - kommentálja, megosztja azokat a különböző közösségi site-okon.
 
Bár itthon valószínűleg eltérő eredményeket kapnánk, az egyes médiatípusok népszerűsége hasonlóan alakul és várhatóan - főként az okostelefonok elterjedésével és a mobilinternet megbízhatóbbá és olcsóbbá válásával - a mobiltelefon is sokkal fontosabb helyet fog betölteni a hírfogyasztásban, mint jelenleg. Már csak az a kérdés, hogy a nyomtatott lapok meddig, milyen formában fognak fennmaradni nálunk, milyen stratégia mentén próbálnak majd túlélni. 
 
 

 




Ha tetszett a bejegyzés, iratkozz fel az RSS-értesítőnkre!

Szólj hozzá!

10/03/03 Egy állatorvosi ló a vállalati blogok között

TakácsTímea

Nem volt hosszú élettartamú kísérlet, mégis tanulságos volt figyelemmel kísérni az Erste Bank vergődését a blogoszférában. Az összesen három posztot jegyző Pénzügyi Ismeretek Fiataloknak kiötlői szerint vélhetően sem az oktatáshoz, sem a közösségi médiához nem szükséges különösebb szakértelem. A blogolás vajon mindenkié?

Kezdjük azzal, hogy alapvetően nagyon fontos kezdeményezés lehet egy ilyen oktató oldal létrehozása, sőt, egyenesen az Erste javára írható, hogy bár nem feltétlenül az ő dolga, legalább megpróbál valamit tenni a magyar fiatalok pénzügyi tudatosságának fejlesztéséért. A megvalósítás módja viszont kérdések egész sorát veti föl.

Az interneten garmadával találhatunk vállalati- és reklámblogokat. Érdekeseket, informatívakat, amelyeket szívesen olvasunk akár nap mint nap, és olyanokat is, amelyekről néhány bejegyzés után lesír, hogy nem húzzák sokáig. Ma már kellő mennyiségű szakirodalom is rendelkezésre áll a vállalatok által indított/támogatott blogokról, amelyek összefoglalják, hogyan érdemes csinálni, mik a kockázatai a blogolásnak, és hogyan NEM szabad elindítani egy ilyen típusú közösségi oldalt.
Nem árt végigböngészni ezeket a jó tanácsokat és néhány ajánlott illetve elrettentésként felhozott példát, mielőtt hasonló fába vágjuk a fejszénket, nehogy végül a worst practice-ek között találjuk magunkat.

Az idézett blog esetén a célcsoport elérésének eszköztára hagyja a legtöbb kívánnivalót maga után. A kommentelők többsége már felvetette a nyelvezeti problémákat a bloggal kapcsolatban, ezért inkább egy legalább ennyire fontos, ugyanezen problémakörhöz kapcsolódó kérdést tennék fel, még pedig a blog elhelyezésével kapcsolatban: valóban a legjobb ötlet volt egy tizenéveseknek szóló site-ot az Indexre bevásárolni? Bár kétségkívül mutatós eszköz az egyik leglátogatottabb magyar weboldalon megjelenni, kétlem, hogy a blog ötletgazdáinak előzetes kutatásai azt igazolnák, hogy a célközönséget alkotó tinédzserek ezen az oldalon fordulnának meg leggyakrabban.

A kivitelezés talán szintén megért volna némi többletráfordítást. Érthetetlen, hogy az interaktív technikai megoldások korában az oldal létrehozói komolyan gondolhatták, hogy az Indexre, majd onnan a blogra tévedő fiatalok közül bárki is fél percnél tovább időzzön a már design-jával is poros unalmat árasztó oldalon, nemhogy elolvasná „humorbankár” erőltetett, enyhén lekezelő stílusban megírt, érdektelen posztjait.

A blog készítői némi böngészéssel hamar ráébredhettek volna, hogy az általuk megcélzott korosztály egyszerűbben elérhető interaktív, játékos eszközökkel, amelyek a legkevésbé sem emlékeztetnek tankönyvre. Hogyan csinálják mások? A Visa által készített „pénzügyi foci” pl. futballmérkőzésen vizsgáztatja pénzügyi felkészültségünket, a CentsCity gyönyörűen kidolgozott, ingyenes játékával akár letöltésekre beváltható pontokat is szerezhetünk, míg a Budget Hero-val egy egész nagyváros pénzügyeit irányíthatjuk, és a sort folytathatnánk további példákkal, amelyek valóban vonzzák a fiatalokat, és vélhetően tényleg hasznukra válnak.

A világ nagyvállalatai szinte kivétel nélkül kísérleteznek már valamiféle webkettes jelenléttel. Bár a vállalati blogok körében végzett felmérések azt mutatják, hogy ezek többnyire „buták, unalmasak, és nem ösztönözik a párbeszédet”, azért találhatunk üdítő kivételeket is, ahol az olvasókkal értékes tartalmakat osztanak meg, és ahol a fogyasztókkal, ügyfelekkel valódi, érdemi párbeszéd zajlik. Bízunk benne, hogy a hazai vállalatok inkább az ilyen példákat tartják majd szem előtt – és hogy a fentihez hasonlók nem veszik el a kedvüket a webkettővel való kísérletezéstől.




Ha tetszett a bejegyzés, iratkozz fel az RSS-értesítőnkre!

17 komment

10/03/01 Újabb foglalkoztatási problémák az Apple-nél

Madalina Rita

Pár éve már az olvasható az Apple-termékeken, hogy “Designed by Apple in California Assembled in China”, így értelemszerűen elég sok kínai céggel dolgoznak együtt. Már többször lehetett hallani, hogy problémák vannak az egyes gyárakban, az előző héten például hatvankét munkás n-hexán mérgezést kapott.

Most bevallotta a vállalat, hogy több szerződéses partnerénél gyermekmunkásokat foglalkoztattak, legalább tizenegyet. Ma már elvileg nem dolgoznak a gyárakban, illetve lehet, hogy már elég idősek ahhoz, hogy ez ne ütközzön a jogszabályokba. 

Az Apple mindezt az éves beszállítói jelentésében írta le, számos más ténnyel együtt. Például a százkét gyárból ötvenötben dolgoztatták az embereket nemcsak a kínai munkajogi előírásokban foglalt heti negyvenkilenc, hanem az Apple szabályzatában meghatározott hatvan óránál is tovább, ráadásul heti hét napban.

Ezenkívül csak hatvanöt százalékuk fizetett korrekt munkabért, huszonnégynél például a minimálbért sem fizették ki. A vizsgálatok további eredménye volt, hogy kiderült, hatvanegy százalékuk tartotta be a biztonsági előírásokat, és csupán ötvenhét százalékuknak volt meg a környezetvédelmi engedélye. Találtak olyan gyárakat is, ahol meg kell oldani a szennyezett víz kezelését is.

A Nextweb, ahol a hírt találtam, nagyon szigorúan bánik az Apple-lel, amire meg is van az oka, viszont azt nem is méltányolja, hogy minderről neki azért van tudomása, mert a vállalat példásan transzparens módon kezeli a kérdést, és évről évre beszámol arról, mit tapasztalt a neki dolgozó beszállítóknál. A feltárt problémákat kezelni kell, ez nem kérdés. Viszont önmagában nagyon sokat jelent, ha egy cég utánajár annak, hogy a szabályokat betartva készülnek-e a termékei.

 

 




Ha tetszett a bejegyzés, iratkozz fel az RSS-értesítőnkre!

Szólj hozzá!



süti beállítások módosítása