Az elmúlt napokban ismét fellángolt az újságírók és pr-esek közötti vita, most éppen egy nemrég publikált kutatás eredményei kapcsán. Az előzmények közé tartoznak a tavaly nyáron a témában megjelent cikkek: először az újságírók osztották ki a pr-eseket, melyet egy hasonló hangvételű riposzt követett utóbbiak részéről. A témáról a múlt héten szervezett konferencia összefoglalója alapján a frontvonalak nem változtak: az újságírók túl sok felesleges e-mailt és telefonhívást kapnak; a pr-esek szerint pedig egyre inkább bulvárosodik a hírszerkesztés, a pozitív hír már nem hír, ráadásul a médiamunkások egyre gyakrabban hibáznak, nem azt írják le, amit a nyilatkozó elmondott.
Az ilyen típusú nézeteltéréseket látva sokan hajlamosak a csordaszellem hívásának engedve bemászni a megfelelő lövészárokba, és a másik oldal gyenge pontjait keresgélve visszalőni a kritikusokra. Ez a szembenállás azért furcsa, mert elvileg az újságírók és pr-esek egyazon célért dolgoznak: a nézők, olvasók, hallgatók figyelméért. A gyakorlatban azonban sokszor nem ez a helyzet.
Az újságírói visszajelzések alapján egyes pr-esek számára a sajtókapcsolatok terén egyetlen végcél létezik: a megjelenésszám maximalizálása. E cél érdekében küldenek ki válogatás nélkül minden anyagot mindenkinek, majd egy sales-es rámenősségével hívnak fel olyan újságírókat is, akiknek közük sincs az adott témához, jelentősen rontva mindezzel a pr-szakma egészének megítélését.
Ha az újságírók nem használják fel a sajtóanyagot, nem jönnek el a sajtótájékoztatóra, annak oka van: az adott információ nem elég érdekes, aktuális és releváns olvasóik, nézőik számára. Fogadjuk el, hogy a szerkesztők jobban tudják, milyen témák keltik fel közönségük figyelmét! Azt is érdemes végiggondolni, hogy ha sikerül is elérni, hogy megjelenjen egy amúgy érdektelen cikk, amit aztán senki nem fog elolvasni, az mennyiben járul hozzá a kommunikációs célok teljesüléséhez? A pr-esnek, ha nem akar spamlistára kerülni, már előre a szerkesztő fejével gondolkodva kell dönteni arról, miről, milyen formában, mely újságírókat érdemes tájékoztatni.
Gyakori érv, hogy az ügyfél ragaszkodott egy közlemény kiadásához vagy sajtótájékoztató szervezéséhez. Az ügyfél kérése természetesen szent, de a pr-esnek kötelessége felhívni a figyelmet a hírérték hiányára, és alternatív megoldásokat kidolgozni, megtalálni a téma azon pontjait, amelyek segítségével a kérés úgy teljesíthető, hogy végül az újságíró is hasznos információkat kap. Ellenkező esetben egy idő után a pr-es minden anyaga olvasatlanul az újságírók Törölt elemek mappájában landol majd.
Ha tehát az újságírók kritikus véleményt fogalmaznak a pr-esek munkájáról, arra durcás reakciók helyett az észrevételek konstruktív értékelésével és a szükséges pontokon a sajtókommunikáció újragondolásával érdemes válaszolni.
Ha tetszett a bejegyzés, iratkozz fel az RSS-értesítőnkre!
Kép